Szanszkrit Akadémia alapítója, író
Dóka Róbert önéletrajza
Utam a védikus kultúrához
A védikus kultúrával való találkozásom és ismerkedésem fiatal koromban kezdődött. Tizenévesen a családi könyvtárban érintetlenül porosodó jógakönyvekből elkezdtem jógaászanákat tanulni, majd középiskolás koromban fellángolt bennem az élet mélyebb értelme utáni kutatás vágya. A védikus írások tanulmányozása mesterek kutatása felé terelt, és idővel elméletben és gyakorlatban is belekóstoltam a szerteágazó védikus kultúra különféle ágaiba.
Egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg a szanszkrit nyelvvel, melynek alapjait Wojtilla Gyula tanár úrtól sikerült elsajátítanom. A nyelv adta az egyik közvetlen kulcsot a forrásokhoz, a másik a mesterek útmutatása szerinti folyamatos gyakorlás. E kettő egységébe igyekszem bepillantást nyújtani a tudás és tapasztalás után kutatóknak; egyensúlyban tartva a kettőt, pont, ahogyan azt a tradíció is teszi évezredek óta.
Az egyetem befejezése után három évet tanítottam a Szegedi Tudományegyetemen. A szanszkrit nyelvet először ott kezdtem el oktatni, aminek eredménye az lett – felmérve a mai nyugati tanulók gondolkodásmódját –, hogy egy egyéni oktatási módszert dolgoztam ki, ami könnyen befogadhatóvá teszi az ősi nyelvet és a hozzá tartozó kultúrát a mai kor embere számára. A Bhagavad-gítáról, Jóga-szútrákról és jógatörténelemről tartott előadásaim és szövegolvasó szemináriumaim során az egyszerűség és érthetőség voltak a fő szempontjaim, kerülve a túlzottan tudományos megközelítést.
Ezt a szemléletmódot képviselem óráimon azóta is, megteremtve a lehetőséget mindenki számára az egyéni megértésre, ami véleményem szerint a védikus hagyomány egyik legfőbb értéke, melyet az évszázadok során folyamatosan kristályosított ki önmagában, önmagából.
2016 nyarán feladtam addigi munkámat, hogy teljes időmet a védikus hagyomány továbbadásának szentelhessem. Létre hoztam a Szanszkrit Akadémiát, melynek célja a szanszkrit nyelvhez köthető szerteágazó hagyomány lényegének kiszűrése és megosztása a mai kor emberével.